A vízbázisú tinta előnyei és hátrányai

Az innovatív nyomdahordozóként funkcionáló vízbázisú tinta kiemelkedik az illékony szerves oldószerek kizárásában rejlő erősségével, amely jelentősen csökkenti az illékony szerves vegyületek (VOC) kibocsátását, és így nem károsítja a tintagyártókat vagy a kezelők egészségét. általános környezeti minőség javítása. A környezetbarát tintaként címkézett környezetvédelmi előnyei főként abban rejlenek, hogy ártalmatlan a környezetre, nem mérgező az emberre, nem gyúlékony és rendkívül biztonságos, hatékonyan csökkenti a nyomatokon a maradék toxicitást, ésszerűsíti a nyomtatóberendezések tisztítási eljárásait és mérsékli a hatást. a statikus elektromossághoz és a gyúlékony oldószerekhez kapcsolódó tűzveszélyek, amelyek valódi „zöld” csomagolóanyagot képeznek.

Ami a nyomtatási jellemzőket illeti, a vízbázisú tinta kivételes stabilitást, a nyomólapok korrodáló hatását, a könnyű kezelhetőséget, a megfizethetőséget, a robusztus nyomtatás utáni tapadást, a nagy vízállóságot és a viszonylag gyors száradási sebességet (akár 200 méter/perc) mutatja. ), alkalmazható mélynyomtatásban, flexonyomtatásban és szitanyomásban, széles potenciállal. Annak ellenére, hogy a nedvesség lassabb elpárolgása termikus szárítórendszereket tesz szükségessé, és a nedvesség által okozott esetleges újranedvesedés ellenére ezeket a problémákat a technológiai fejlesztések hatékonyan kezelték.

A vízbázisú tinta összetétele vízbázisú polimer emulziókat, pigmenteket, felületaktív anyagokat, vizet és további adalékokat tartalmaz. Ezek közül a vízbázisú polimer emulziók, mint például az akril- és etilbenzol-származékok pigmenthordozóként szolgálnak, tapadást, keménységet, fényességet, száradási sebességet, kopásállóságot és vízállóságot biztosítanak a tintának, és alkalmasak nem nedvszívó és nedvszívó szubsztrátumokra egyaránt. A pigmentek a szerves pigmentektől, például a ftalocianin kéktől és a litolvöröstől a szervetlenekig, például a koromig és a titán-dioxidig terjednek. A felületaktív anyagok csökkentik a felületi feszültséget, elősegítik a tinta egyenletes eloszlását a hordozón, és javítják a stabilitást.

Mindazonáltal a vízbázisú tinta hátrányai elsősorban a gyengébb tapadás, a kisebb fényesség és a lassabb száradási idő körül forognak. A technológiai újításokkal, például a továbbfejlesztett hordozó-előkezeléssel, a továbbfejlesztett pigmentkészítményekkel és a fejlett nyomtatási technikákkal azonban ezek az aggodalmak jelentősen csökkentek, így a vízbázisú tinta egyre versenyképesebbé vált, és sok esetben felülmúlja a hagyományos oldószeralapú tintát a gyakorlati alkalmazásokban. Bár a vízbázisú tinta némileg magasabb nyersanyagköltséggel jár, tekintettel környezetbarátságára és a felhasználók egészségének védelmére, a többletköltség indokolt befektetésnek tekinthető.