A mélynyomófesték-nyomtatási minőség kulcsa: viszkozitás

A viszkozitást számos tényező befolyásolja, beleértve a kötőanyag-gyantaoldat belső viszkozitását, a pigment tulajdonságait (például olajabszorpció, arány, részecskeméret és diszperzió), a pigmentek és kötőanyagok kompatibilitását, valamint az oldószerek típusát és mennyiségét. A műanyag mélynyomó tinták jövőbeli trendje a magas koncentráció és az alacsony viszkozitás kombinációja.

• A viszkozitás jelentős hatással van a nyomtatási minőségre: a nagy viszkozitás csökkenti a folyékonyságot, ami a sejtek hiányos kitöltését vagy fehér foltokat eredményez; nagyobb erőt fejt ki a kaparókengére, ami kaparási nehézségeket és pengecsíkokat okoz; és akadályozza a tintaátvitelt, ami eltömődésekhez vezet. Ezzel szemben a túl alacsony viszkozitás elősegíti a túlzott tinta áramlását, ami vízjelekben, csökkent tisztaságban és az elektrosztatikus problémák megnövekedett valószínűségében nyilvánul meg, ami akadályozza a szín egyenletességét.

• A tinta munkaviszkozitását a nyomtatási sebességnek és a lemez jellemzőinek megfelelően kell beállítani. A nagy sebességű nyomtatás alacsonyabb viszkozitást igényel a hatékony tintaátvitel érdekében; a gyengébb minőségű tintákon azonban túl alacsony viszkozitásnál vízjelek keletkezhetnek, amelyek nem alkalmasak nagy sebességű eljárásokhoz. A mélyebb tónusok és a szilárd területek nagyobb viszkozitású tintákat tesznek szükségessé a részletes reprodukció érdekében, míg a világosabb területeken, különösen a csúcsfényes területeken, az alacsonyabb viszkozitású tinták előnyösek. A jó minőségű tinták az adaptálható viszkozitások szélesebb skáláját kínálják, míg a gyengébbek szűkebb tartományt kínálnak, és csak magasabb viszkozitás mellett használhatók.

• A tinta munkaviszkozitását befolyásoló tényezők közé tartozik az oldószer hozzáadási aránya, az oldószer oldódási hatékonysága, a környezeti és a tinta hőmérséklete, az oldószer párolgási sebessége és az oldószer egyensúlya. Az oldószerek megfelelő hozzáadásával beállítható a viszkozitás, de a túladagolás hibákhoz vezethet; különböző oldószerkombinációk javítják az oldhatóságot; a hőmérséklet-ingadozások befolyásolják a viszkozitást és a száradási időt; az oldószer elpárolgása szükségessé teszi az időben történő utánpótlást a stabil viszkozitás fenntartása érdekében; és az oldószer kiegyensúlyozatlansága viszkozitási anomáliákat vagy gyanta kicsapódást okozhat, ami az oldószer összetételének módosítását teszi szükségessé az egyensúly helyreállítása érdekében.